2023.04.07.
Ugyan egy hét késéssel, de megvalósult. Elültettük az első hatszáz, jobban mondva hatszázkettő darab levendulapalántát. Ennyivel bővült a családunk. :)
Reggel negyed nyolckor indultunk értük Tamásiba. Egész úton esett az eső, vissza is mondtam a segítséget. De muszáj volt elhozni őket, mivel már előző nap kiszedték a földből. Egy piros húsos ládában vártak minket. Rögtön megcsapott erős illatuk, amikor előkerültek a csomagtartóból. Isteni érzés volt! Elfértek egyetlen ládában, mind a hatszáztizenöten(tizenkettőt elajándékoztunk, egyet pedig máshova ültettem).
Mivel tudtuk, hogy úgysem lehet ma elültetni őket új kis helyükre az időjárás miatt, így betértünk egy kávéra, és egy kellemes kis reggelire az egyik helyi pékségbe. Ekkor éppen esett a hó. Április 7-én! Teljesen feladtuk, hogy aznap palántát ültetünk.
Csalódott voltam, hiába tudtam, hogy egy hetünk van rá, hogy eltegyük, készültem erre a napra. Ráadásul az elkövetkező napokra is esőt mondott.
Aztán hazafelé mégis megkértem a férjem, hogy kanyarodjunk fel az Üveghegyre, éppen akkor nem esett, gondoltam, megnézem, hogy mennyire lett nagy sár. És csodák csodájára semennyire, sőt. Gyors telefon, gyertek, nekiállunk. Jutunk, ameddig jutunk. Kézi palántázó bottal esélytelen lesz, nem baj, van benzines lyukfúró. Barátunk saját készítésű sorhúzója is sokat könnyített a munkánkon. Ráadásul délelőtt végül egész kegyes volt hozzánk az időjárás is. Ekkor már minden jel arra mutatott, hogy sikerülhet egy részét eltenni aznap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése